VERSEK

Nyuszi a fűben

Nyuszi ül a fűben, szundikálna éppen,

de párja szólítja ecsettel kezében:

- Közeleg a Húsvét, lazsálni nem szokás,

most érkezett újabb 3 láda tojás!

Gyönyörű színekkel megfestjük majd szépen,

s mikor elkészülünk, elrejtjük a réten.

Aki megtalálja, kosarába teszi,

hazaviszi majd és gyorsan meg is eszi!

                  Németh Róbert

Mackó, mackó

Mackó, mackó, barna bundás,

alvás lesz vagy egy nagy ugrás?

Barlangodból dugd ki lábad,

meglátod-e most az árnyad?

Hogyha ott kint a nyár várna,

de jól esne egy tál málna!

                             Hétvári Andrea

A mondókát mozgással is kísérhetik a gyerekek:

két tenyérrel alvást utánozva fej oldalra hajtva
egy ugrás helyben vagy előre
egyik láb óvatosan előre nyújtva
nézelődés, egyik kéz szemek fölé emelve
pocak simogatása

Hóember

(Énekelhető a “Hull a pelyhes” dallamára)

Minden vágyam egy kis dér,

jaj, de jó, hogy itt a tél!

Jöhet hó és jöhet fagy,

csupa öröm minden nap!

Minden vágyam egy kis jég,

legyen tél egy évig még!

Jöhetne ég egy kis hó,

“hull a pelyhes”, jaj, de jó!

           Hétvári Andrea

Hóember

Testünk fehér, arcunk deres,

minket csak a hóban keress!

Januárban, februárban

csodás téli vidámság van.

Fényes arcunk fehér, kerek,

építenek apró kezek.

A Nap csodálkozva nézi,

hogy sapkánkat fagy csipkézi.

Répaorrunk ropogós,

mikor a fagy kopogós.

November, december,

kész is van a hóember!

              Hétvári Andrea

Hinta

Hintám a kertben jó kedvre derít,

csak ráülök, máris az égbe repít!

Lábammal hajtom a magasba fel,

ó, ez a pillanat ne múljon el!

Daloló madarak köszöntenek,

vállamra pillangók özönlenek.

Angyalok éneke, jaj, de mesés,

csodákat rejt ez a lágy lebegés!

Hintám lelassul, majd végleg megáll,

apa jön felém és kicsit szekál:

„Kisasszony, kérem a két kis kezét,

sajnos a repülés most véget ér.

Anya már vár és a finom ebéd,

mézédes tejbegrízt tesz majd eléd.

Egyél nyugodtan, Egyetlenem,

addig a hintádon tartom szemem!”

Meglesem apát az ablakon át,

épp újra éli a gyerekkorát.

Nyargal a hinta, az égbe repül,

az én apukám, aki benne csücsül.

       Németh Róbert

Kispatak

Hol az öreg tölgyfa áll,

egy kis patak csordogál.

- Hová szaladsz, kispatak?

Gyémánt tükröd elszalad?

- Szalad is és marad már,

erdő-mező engem vár!

Szomjasak a cinegék,

az én vizem színe kék.

Tükröt tartok az égnek,

inni adok fecskéknek,

és ha eső közeleg,

kortyolom a könnyeket.

     Hétvári Andrea

Focimeccsen

Focimeccsen szaladgáltam hétvégén,

elkísért és szurkolt nekem nagynéném.

Narancssárga és szegecses a csukám,

lábszárvédőt is vett nekem apukám!

Elgáncsoltak, s belém rúgtak ezerszer,

begörcsöltem, aggódott a menedzser.

Az idei évtől sokat reméltem,

mégsem lettem Aranylabdás, nem értem!

Este van már, ágyban fekszem leverve,

mindkét lábam fásliba van tekerve!

                  Németh Róbert

Hulahoppkarika

Hulahoppkarika,

tekeri a Katika.

Pörög-forog derekán,

nem esik le, de nem ám!

Mikor Dani meglátja,

rögtön ki is próbálja.

Tekerné, de nem forog

és azonnal lepotyog.

Dani dühös és morog,

Kata meg csak mosolyog.

Megmutatja, hogy rázza,

egyre jobban cifrázza.

Bepörög a karika,

benne Dani s Katika.

Csak vigyorog mindkettő,

lesz még ebből menyegző!

                  Németh Róbert

Lépegető

Egyet lépek, jó napot!

Kettőt lépek, ballagok.

Hármat lépek, baktatok.

Négyet lépek, szaladok.

Ötöt lépek, rohanok.

Hatot lépek,  elfutok.

Hetet lépek, várjatok!

Szélsebesen vágtatok,

tudom, nagyon vártatok!

             Hétvári Andrea

Anyukám

Anya ébreszt reggelente, s rám nevet,

azt súgja, hogy mindennél jobban szeret.

Megsimogat, bőröm érzi lágy kezét,

tágra nyitja, rám kacsintja szép szemét.

Kék cinegék lesnek be az ablakon,

csőrük elé kiflim csücskét kirakom.

Májusi szél kócolja a frizurám,

vele fújom: Úgy szeretlek, Anyukám!”

                     Németh Róbert

Virágtündér

Virágtündér ládikája

telis tele kinccsel,

ezer apró virágmagot

mosolyogva hint el.

Varázspálcával ébreszti

rétjeit s az erdőt,

mire kettőt hármat lépked,

elűzi a felhőt.

Integet a kék nefelejcs,

kinyílik a mályva

nyújtózik a tulipán és

a pipacs virága.

Piros, sárga, lila és kék

mosolyog a zöldben,

csoda színes lesz a világ,

még éppen időben.

             Hétvári Andrea

Csigamentés

Csipp-csöpp, csepereg,

jön a zápor, megered.

Minden cseppje, hogy szikrázik,

a zöld fűben csiga mászik.

Hogyha eltéved a csiga,

abból lesz csak nagy galiba!

Esőben az úton császkál,

ahol sok-sok kocsi járkál.

Ha csigát látsz, vedd fel, kérlek!

Nincs helye ott ily vendégnek.

Nehogy baja essen neki,

míg a vizes utat lesi.

Tedd a fűbe, biztos helyre,

hadd csússzon tovább őkelme.

El is indul lassan maga,

csigamama várja haza.

           Hétvári Andrea

Hintáztató mondóka

Száll a hinta, leng a hinta,

kis palinta, kis palinta.

EGY – dőlj kicsit most előre,

KETTŐ – kukucskálj felhőbe,

HÁROM – nézzél most anyára,

aztán dőljél újra hátra!

            Hétvári Andrea

Szeretem a fákat

Tölgyfa, tölgyfa, óriás,

lomkoronád oly csodás!

Gesztenyefa, virágod,

befényli a világot!

Akácfa, bár kérhetnék

tőled egy kis mézecskét!

Édes, kedves cseresznye,

gyümölcsöd, hadd szedjem le!

Fűzfa, lombod árnyat ad,

madár libbent szárnyakat.

Hársfa, édes illatod,

a májust elringatod.

Fenyőfa, te örökzöld,

decembernek éjszakáján

a világnak minden táján

veled ünnepel a Föld.

           Hétvári Andrea

Madárkórus

Kelepel a gólya

kora reggel óta.

Dalolja a cinke,

hogy ő is picinyke.

Csörög ez a szarka,

fekete a farka.

Csivitel a fecske,

gyönyörű az este.

Örül a kis fülemüle,

neki milyen jó a füle!

Kérdi a szép sárgarigó,

van-e még itt őszi dió?

           Hétvári Andrea

Mi leszek, ha nagy leszek?

Egyfolytában azzal nyúznak,
mi leszek, ha nagy leszek,
apa ügyvéd, anya orvos,
más így én sem lehetek.

Ezért doktornénist játszom,
pedig nem is szeretek,
s büszkén nézik, hogy macimon
gyomorfekélyt kezelek.

De most nektek elárulom
legféltettebb titkomat,
amióta megszülettem,
szeretnék egy kis lovat.

Ha megkapom, vele leszek,
amikor csak tehetem,
csutakolom, simogatom,
friss szénával etetem.

Felpattanok a nyergébe,
ügetünk a határon,
én leszek a legjobb lovas
majd az egész világon!

                Németh Róbert

Családi idill

Anya horgol,

apa horkol,

öcsi meg les a csuporból.

Mama vasal,

kész a pacal,

papa épp a fűben hasal.

Dédi szépül.

hajat fésül,

még elveszik feleségül!

Én bambulok,

mint egy tulok,

nézem, ahogy macskánk szuszog.

Együtt lakunk,

jót punnyadunk,

így telik el minden napunk.

Végre fellibben a fátyol,

s kizökkent a lustulásból.

Tovább már nem ücsörgünk,

Tarzan Parkban felpörgünk!

                     Németh Róbert